1.   A Richards-féle kommunikációs modellek

 

    Richards^[1] ötletes analógiával mutatja be a hagyományos elképzeléseket, illetve a valóságot szerinte leginkább megközelítő modellt.

    A kommunikáció bowling modelljében a tekéző az üzenetküldő, aki megcélozza a bábukat – a célközönséget. Aztán útnak indítja a tekét – az üzenetet. Az végiggurul a pályán – az üzenetet továbbító csatornán; ám a pályán/csatornán levő zavaró tényezők némileg el is téríthetik a tekét/üzenetet. Majd a teke előre kiszámítható módon nekiütődik a mozdulatlan bábuknak, azaz a passzív közönségnek. E felfogás azt feltételezi, hogy a célközönség egymással felcserélhető mozdulatlan bábukból áll, amelyek csak arra várnak, hogy szavaink lehengereljék őket.

 

 

A kommunikáció bowling modelljében a tekéző az üzenetküldő,

aki megcélozza a bábukat – a célközönséget.

 

    A kommunikáció pingpong-modelljében– a bowlingtól eltérően – a pingpong nem szóló játék, hanem páros, amelyben a játékosok folyamatosan szerepet cserélnek. Ugyanaz a játékos az egyik pillanatban kezdeményező, a másik pillanatban fogadó, aki saját előző ütésének hatásosságát azon méri fel, hogyan jön vissza a labda. Ez az analógia hozzásegíti az interperszonális kommunikáció jobb szemléltetését. Az egyik játékos feldobja a társalgás labdáját, a másik felkészül annak fogadására. Akárcsak a verbális illetve nem verbális üzenet esetében a csavart labda menete is tűnhet nyílegyenesnek.

 

 

A kommunikáció pingpong-modelljében a játékosok folyamatosan szerepet cserélnek.

 

    A kommunikáció „Amerikából jöttem, mesterségem címere”- modelljében a társasjátékban található szerepjáték élethűbben ábrázolja az interperszonális kommunikáció szimultán és kooperatív természetét. A tekegurításhoz és pingponghoz képest a szerepjáték nem egyirányú cselekedet, mint egy pingpong labdamenet, sokkal inkább tranzakció, melyben a szerepjáték kölcsönös.

 

 

A kommunikáció „Amerikából jöttem, mesterségem címere”- modelljében

az interperszonális kommunikáció szimultán és kooperatív.